A gyerekek számára a játszótérre való kijárás a legizgalmasabb tevékenységek közé tartozik, olyan ez nekik, mint nekünk felnőtteknek kimenni az edzőterembe, vagy elmenni kávézóba. A szocializálódás, az emberekkel, kortársakkal való találkozás helyszíne ez, illetve az a pont, ahol valóban úgy érezhetik, hogy izgalmak érik őket. Hiszen a lakásban nem feltétlenül éri őket annyi inger és izgalom, mint odakint.
Nem kizárólag azért alakítanak ki szabadtéri játszótereket, hogy a gyerekeket le lehessen foglalni valamivel, hanem azért is, mert az itteni játék, mint például a csúszdázás, készségfejlesztő hatással van rájuk. Bár nem azok a készségeik fejlődnek itt, mint amiket a suliban fognak később eltanulni, de számos olyan egyéb ismeretet tudnak megszerezni, melyek mozgáskoordinációs, társas tevékenységekben hasznosak lesznek. Emellett pedig az energiájukat is kiélhetik.
A munka után szórakozás jár elvét is elsajátíthatják, hiszen vegyük mondjuk a csúszda esetét. A gyerekeknek fel kell mászni, sorban kell állni azért, hogy aztán egy nagyjából egy másodperces kis élvezet érje őket, amikor csusszannak a csúszdán. Ebből a kis dologból azt a következtetést is levonhatja a szülő a gyermekkel való beszélgetés során, hogy a munka után jön a jól megérdemelt szórakozás, vagyis a csúszda, de utána újra munkába kell állni ahhoz, hogy ismét élvezhessük a nekünk kedves dolgokat. A csúszda az előzékenységre, türelemre is tanít, hiszen egyszerre csak egy gyerek csúszhat le, sorban kell állni, várni kell, illetve türelemmel kell kezelni a másik gyereket is, hiszen neki meg fel kell majd állnia, mielőtt a következő lecsúszhatna.