Oprah Winfrey arról ismert, hogy megríkattatta műsora vendégeit. Ezúttal azonban ő volt az, aki könnyeket hullatott, leküzdve a pillanat jelentőségét és borzalmasságát.
2007-ben belebotlottam egy televíziós különfilmbe Oprah’s Roots: An African American Lives Special címmel, amelyben Henry Louis Gates Jr. producer megdöbbentő híreket közölt Winfrey-vel a családtörténetéről. Gates, a Harvard Afro-Amerikai Tanulmányok programjának vezetője alaposan kutatta Winfrey családtörténetét, és úgy döntött, hogy megosztja, amit talált egy televíziós különkiadásban. A kinyilatkoztatás megdöbbentő volt.
Gates megosztotta, hogy Winfrey üknagyapja, egykori rabszolga nagy mennyiségű földet vásárolt, és iskolát épített rá afroamerikai gyerekek számára. Az időket tekintve ez a teljesítmény rendkívüli volt. Amikor Winfrey megtanulta ezt a csodálatos történelmi darabot, elakadt a szó. Könnyek szöktek a szemébe. Egy üres tekintetből magabiztos mosoly lett. Winfrey, akinek szenvedélye az oktatás és a föld, azonnal kapcsolatot teremtett úttörő ősével. Hozzá hasonlóan ő is iskolát épített kisgyermekek számára, és van egy kis földje. Oprah új értelmet kapott, és életcélja megerősítést nyert.
A televíziós különkiadás nézése közben én is érzelmes lettem. Óriási örömet éreztem Winfrey iránt, és remélem magamban, hogy egyszer találok valakit a családomban, aki úttörő vállalkozó. Fiatal vállalkozóként küzdöttem, hogy pozitív megerősítést találjak a családomtól, miszerint a vállalkozói tevékenység tiszteletre méltó és legitim út. Csodálatos, ha van vállalkozó barátokból és munkatársakból álló hálózat, de a támogató családtagok – kiterjedt vagy azonnali – változást jelent.
A bátyám állt a legközelebb egy vállalkozóhoz. Miután a bostoni Berklee College of Music-on végzett, és bejárta a világot jazz-zongorán Wynton Marsalis és Herbie Hancock társaságában, ő felelt bandája fellépéseinek megtalálásáért, a zenekar lefoglalásáért és a zenekar tagjainak fizetéséért. Létrehozott egy céget, amelyen keresztül CD-it gyártotta és zongorahangolási kinevezéseit irányította. A bátyámon kívül a közvetlen családomban senki sem állt közel ahhoz, hogy vállalkozó legyen. Tágabb családom mindkét oldalán mindenki normál 9-től 5-ig dolgozott.
Később megtudom, milyen ritkák a vállalkozók. A Kauffman Alapítvány szerint Atlanta 2011-ben a második helyet foglalta el a legjobb metróterületek között az új üzletek létrehozásában. 2011-ben 100 000 húsz-hatvannégy éves felnőtt közül 500 alapított vállalkozást. Los Angeles volt a legjobb város 580-zal a 100 000-ből. Ez körülbelül 0,58 százalék az Egyesült Államok legvállalkozóbb városában. Nem csoda, hogy olyan nehéz olyan családtagot találni, aki vállalkozó.
Apai nagymamám 1912-ben született. Soha nem gondoltam volna, hogy ő lesz a kapcsolatom a rokonokkal, akiknek saját vállalkozásuk volt. Amikor arra biztatott a testvéreimet és engem, hogy nézzünk meg egy videót, amelyen nagymamám mesél az életéről, apám megemlítette, hogy van egy bátyja, akinek egy élelmiszerboltja van. Miután megkértem apámat, mondjon el többet, megtudtam, hogy Thomas nagybátyám és Dan nagybátyám vállalkozó kedvű dédbátyám. Thomas bácsi élelmiszert szállított a lovával és a babakocsival, Dan bácsi pedig a pennsylvaniai szénbányákba utazott, hogy szenet gyűjtsön, hogy eladhassa Baltimore-ban. Miután ezt megtanultam, nem könnyeztem, mint Oprah, hanem kerestem és megtaláltam a kapcsolatot. Végül is nem voltam olyan furcsa.
A vállalkozói pálya választása magányos próbálkozás és élmény lehet, különösen, ha a családodban senki sem az. De arra biztatlak, hogy végezzen egy kis kutatást a családjával kapcsolatban, és nagy eséllyel talál valakit, aki ugyanazt a kockázatot vállalta, mint te. Akárcsak Oprah Winfrey és én, itt is megtalálod azt a bátor családtagot, aki plusz inspirációt ad és büszkévé tesz. Ahogy a karakter Charlotte Phelan mondta a The Help című Oscar-díjas filmben: „A bátorság néha átugor egy generációt.”